konspiráció

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin cōnspīrātiō (“agreement, union, unanimity”), from cōnspīrō (“to agree, plot”). With -áció ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkonʃpiraːt͡sijoː]
• Hyphenation: kons‧pi‧rá‧ció
• Rhymes: -joː

Noun

konspiráció (plural konspirációk)

1. conspiracy

   Synonym: összeesküvés

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)

	singular	plural
nominative	konspiráció	konspirációk
accusative	konspirációt	konspirációkat
dative	konspirációnak	konspirációknak
instrumental	konspirációval	konspirációkkal
causal-final	konspirációért	konspirációkért
translative	konspirációvá	konspirációkká
terminative	konspirációig	konspirációkig
essive-formal	konspirációként	konspirációkként
essive-modal	—	—
inessive	konspirációban	konspirációkban
superessive	konspiráción	konspirációkon
adessive	konspirációnál	konspirációknál
illative	konspirációba	konspirációkba
sublative	konspirációra	konspirációkra
allative	konspirációhoz	konspirációkhoz
elative	konspirációból	konspirációkból
delative	konspirációról	konspirációkról
ablative	konspirációtól	konspirációktól
non-attributive possessive – singular	konspirációé	konspirációké
non-attributive possessive – plural	konspirációéi	konspirációkéi

Possessive forms of konspiráció

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	konspirációm	konspirációim
2nd person sing.	konspirációd	konspirációid
3rd person sing.	konspirációja	konspirációi
1st person plural	konspirációnk	konspirációink
2nd person plural	konspirációtok	konspirációitok
3rd person plural	konspirációjuk	konspirációik

Derived terms

• konspirációs

Related terms

• konspirál
• konspirátor

Further reading

• konspiráció in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN