konspirál

Hungarian

Etymology

From Latin cōnspīrō (“to agree, unite, plot”, literally “to breathe together”), from com- (“together”) + spīrō (“to breathe”). With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkonʃpiraːl]
• Hyphenation: kon‧spi‧rál
• Rhymes: -aːl

Verb

konspirál

1. (intransitive) to conspire, plot

   Synonym: összeesküszik

Conjugation

conjugation of konspirál

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	konspirálok	konspirálsz	konspirál	konspirálunk	konspiráltok	konspirálnak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	konspiráltam	konspiráltál	konspirált	konspiráltunk	konspiráltatok	konspiráltak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. konspirálni fog.
	Archaic Preterit	Indef.	konspirálék	konspirálál	konspirála	konspirálánk	konspirálátok	konspirálának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. konspirál vala, konspirált vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	konspirálandok	konspirálandasz	konspiráland	konspirálandunk	konspirálandotok	konspirálandanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	konspirálnék	konspirálnál	konspirálna	konspirálnánk	konspirálnátok	konspirálnának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. konspirált volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	konspiráljak	konspirálj or konspiráljál	konspiráljon	konspiráljunk	konspiráljatok	konspiráljanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. konspirált légyen
Infinitive	konspirálni		konspirálnom	konspirálnod	konspirálnia	konspirálnunk	konspirálnotok	konspirálniuk
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	konspirálás		konspiráló	konspirált	―	konspirálva (konspirálván)		konspiráltat

potential conjugation of konspirál

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	konspirálhatok	konspirálhatsz	konspirálhat	konspirálhatunk	konspirálhattok	konspirálhatnak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	konspirálhattam	konspirálhattál	konspirálhatott	konspirálhattunk	konspirálhattatok	konspirálhattak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Preterit	Indef.	konspirálhaték	konspirálhatál	konspirálhata	konspirálhatánk	konspirálhatátok	konspirálhatának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. konspirálhat vala, konspirálhatott vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	konspirálhatandok or konspirálandhatok	konspirálhatandasz or konspirálandhatsz	konspirálhatand or konspirálandhat	konspirálhatandunk or konspirálandhatunk	konspirálhatandotok or konspirálandhattok	konspirálhatandanak or konspirálandhatnak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	konspirálhatnék	konspirálhatnál	konspirálhatna	konspirálhatnánk	konspirálhatnátok	konspirálhatnának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. konspirálhatott volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	konspirálhassak	konspirálhass or konspirálhassál	konspirálhasson	konspirálhassunk	konspirálhassatok	konspirálhassanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. konspirálhatott légyen
Inf.	(konspirálhatni)		(konspirálhatnom)	(konspirálhatnod)	(konspirálhatnia)	(konspirálhatnunk)	(konspirálhatnotok)	(konspirálhatniuk)
Positive adjective			―	Neg. adj.	―	Adv. part.	(konspirálhatva / konspirálhatván)

Related terms

• konspiráció
• konspirátor

 

Further reading

• konspirál in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN