kihallgatás

Hungarian

kihallgat (“to interrogate; eavesdrop”) +‎ -ás (noun-forming suffix)

kihallgatás (plural kihallgatások)

audience, audit, interrogation (the act of interrogating or questioning; examination by questions)

Inflection (stem in *-o-*, back harmony)
	singular	plural
nominative	kihallgatás	kihallgatások
accusative	kihallgatást	kihallgatásokat
dative	kihallgatásnak	kihallgatásoknak
instrumental	kihallgatással	kihallgatásokkal
causal-final	kihallgatásért	kihallgatásokért
translative	kihallgatássá	kihallgatásokká
terminative	kihallgatásig	kihallgatásokig
essive-formal	kihallgatásként	kihallgatásokként
essive-modal	—	—
inessive	kihallgatásban	kihallgatásokban
superessive	kihallgatáson	kihallgatásokon
adessive	kihallgatásnál	kihallgatásoknál
illative	kihallgatásba	kihallgatásokba
sublative	kihallgatásra	kihallgatásokra
allative	kihallgatáshoz	kihallgatásokhoz
elative	kihallgatásból	kihallgatásokból
delative	kihallgatásról	kihallgatásokról
ablative	kihallgatástól	kihallgatásoktól
non-attributive possessive – singular	kihallgatásé	kihallgatásoké
non-attributive possessive – plural	kihallgatáséi	kihallgatásokéi

(Compound words):