Jump to content

kíséret

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kísér +‎ -et (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkiʃeːrɛt], [ˈkiːʃeːrɛt]
  • Hyphenation: kí‧sé‧ret
  • Rhymes: -ɛt

Noun

[edit]

kíséret (plural kíséretek)

  1. escort, entourage, suite
  2. (music) accompaniment

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kíséret kíséretek
accusative kíséretet kíséreteket
dative kíséretnek kíséreteknek
instrumental kísérettel kíséretekkel
causal-final kíséretért kíséretekért
translative kíséretté kíséretekké
terminative kíséretig kíséretekig
essive-formal kíséretként kíséretekként
essive-modal kíséretül
inessive kíséretben kíséretekben
superessive kíséreten kíséreteken
adessive kíséretnél kíséreteknél
illative kíséretbe kíséretekbe
sublative kíséretre kíséretekre
allative kísérethez kíséretekhez
elative kíséretből kíséretekből
delative kíséretről kíséretekről
ablative kísérettől kíséretektől
non-attributive
possessive - singular
kíséreté kíséreteké
non-attributive
possessive - plural
kíséretéi kíséretekéi
Possessive forms of kíséret
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kíséretem kíséreteim
2nd person sing. kíséreted kíséreteid
3rd person sing. kísérete kíséretei
1st person plural kíséretünk kíséreteink
2nd person plural kíséretetek kíséreteitek
3rd person plural kíséretük kíséreteik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]