Jump to content

kísérete

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kíséret +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkiːʃeːrɛtɛ]
  • Hyphenation: kí‧sé‧re‧te

Noun

[edit]

kísérete

  1. third-person singular single-possession possessive of kíséret

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kísérete
accusative kíséretét
dative kíséretének
instrumental kíséretével
causal-final kíséretéért
translative kíséretévé
terminative kíséretéig
essive-formal kíséreteként
essive-modal kíséretéül
inessive kíséretében
superessive kíséretén
adessive kíséreténél
illative kíséretébe
sublative kíséretére
allative kíséretéhez
elative kíséretéből
delative kíséretéről
ablative kíséretétől
non-attributive
possessive - singular
kíséretéé
non-attributive
possessive - plural
kíséretééi