felkiáltójel

Hungarian

felkiáltó (“exclaiming”) +‎ jel (“mark”), from felkiált (“to exclaim”) + -ó (present-participle suffix)

felkiáltójel (plural felkiáltójelek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	felkiáltójel	felkiáltójelek
accusative	felkiáltójelet	felkiáltójeleket
dative	felkiáltójelnek	felkiáltójeleknek
instrumental	felkiáltójellel	felkiáltójelekkel
causal-final	felkiáltójelért	felkiáltójelekért
translative	felkiáltójellé	felkiáltójelekké
terminative	felkiáltójelig	felkiáltójelekig
essive-formal	felkiáltójelként	felkiáltójelekként
essive-modal	—	—
inessive	felkiáltójelben	felkiáltójelekben
superessive	felkiáltójelen	felkiáltójeleken
adessive	felkiáltójelnél	felkiáltójeleknél
illative	felkiáltójelbe	felkiáltójelekbe
sublative	felkiáltójelre	felkiáltójelekre
allative	felkiáltójelhez	felkiáltójelekhez
elative	felkiáltójelből	felkiáltójelekből
delative	felkiáltójelről	felkiáltójelekről
ablative	felkiáltójeltől	felkiáltójelektől
non-attributive possessive - singular	felkiáltójelé	felkiáltójeleké
non-attributive possessive - plural	felkiáltójeléi	felkiáltójelekéi

Possessive forms of felkiáltójel
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	felkiáltójelem	felkiáltójeleim
2nd person sing.	felkiáltójeled	felkiáltójeleid
3rd person sing.	felkiáltójele	felkiáltójelei
1st person plural	felkiáltójelünk	felkiáltójeleink
2nd person plural	felkiáltójeletek	felkiáltójeleitek
3rd person plural	felkiáltójelük	felkiáltójeleik