felkiáltó

Hungarian

felkiált (“to exclaim”) +‎ -ó (present-participle suffix)

felkiáltó

felkiáltó (not comparable)

(grammar) exclamatory
Coordinate terms: (modal types of sentences or clauses) kijelentő, kérdő, felszólító, óhajtó

Inflection of *felkiáltó*
	singular	plural
nominative	felkiáltó	felkiáltók felkiáltóak
accusative	felkiáltót	felkiáltókat felkiáltóakat
dative	felkiáltónak	felkiáltóknak felkiáltóaknak
instrumental	felkiáltóval	felkiáltókkal felkiáltóakkal
causal-final	felkiáltóért	felkiáltókért felkiáltóakért
translative	felkiáltóvá	felkiáltókká felkiáltóakká
terminative	felkiáltóig	felkiáltókig felkiáltóakig
essive-formal	felkiáltóként	felkiáltókként felkiáltóakként
essive-modal	—	—
inessive	felkiáltóban	felkiáltókban felkiáltóakban
superessive	felkiáltón	felkiáltókon felkiáltóakon
adessive	felkiáltónál	felkiáltóknál felkiáltóaknál
illative	felkiáltóba	felkiáltókba felkiáltóakba
sublative	felkiáltóra	felkiáltókra felkiáltóakra
allative	felkiáltóhoz	felkiáltókhoz felkiáltóakhoz
elative	felkiáltóból	felkiáltókból felkiáltóakból
delative	felkiáltóról	felkiáltókról felkiáltóakról
ablative	felkiáltótól	felkiáltóktól felkiáltóaktól
non-attributive possessive – singular	felkiáltóé	felkiáltóké felkiáltóaké
non-attributive possessive – plural	felkiáltóéi	felkiáltókéi felkiáltóakéi