főügyész
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]fő- (“chief”) + ügyész (“prosecutor”)
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]főügyész (plural főügyészek)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | főügyész | főügyészek |
| accusative | főügyészt | főügyészeket |
| dative | főügyésznek | főügyészeknek |
| instrumental | főügyésszel | főügyészekkel |
| causal-final | főügyészért | főügyészekért |
| translative | főügyésszé | főügyészekké |
| terminative | főügyészig | főügyészekig |
| essive-formal | főügyészként | főügyészekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | főügyészben | főügyészekben |
| superessive | főügyészen | főügyészeken |
| adessive | főügyésznél | főügyészeknél |
| illative | főügyészbe | főügyészekbe |
| sublative | főügyészre | főügyészekre |
| allative | főügyészhez | főügyészekhez |
| elative | főügyészből | főügyészekből |
| delative | főügyészről | főügyészekről |
| ablative | főügyésztől | főügyészektől |
| non-attributive possessive - singular |
főügyészé | főügyészeké |
| non-attributive possessive - plural |
főügyészéi | főügyészekéi |
| Possessive forms of főügyész | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | főügyészem | főügyészeim |
| 2nd person sing. | főügyészed | főügyészeid |
| 3rd person sing. | főügyésze | főügyészei |
| 1st person plural | főügyészünk | főügyészeink |
| 2nd person plural | főügyészetek | főügyészeitek |
| 3rd person plural | főügyészük | főügyészeik |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- főügyész in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN