ügyész

Hungarian

Etymology

ügy +‎ -ész

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈyɟeːs]
• Hyphenation: ügyész
• Rhymes: -eːs

Noun

ügyész (plural ügyészek)

1. prosecutor, prosecuting attorney

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	ügyész	ügyészek
accusative	ügyészt	ügyészeket
dative	ügyésznek	ügyészeknek
instrumental	ügyésszel	ügyészekkel
causal-final	ügyészért	ügyészekért
translative	ügyésszé	ügyészekké
terminative	ügyészig	ügyészekig
essive-formal	ügyészként	ügyészekként
essive-modal	—	—
inessive	ügyészben	ügyészekben
superessive	ügyészen	ügyészeken
adessive	ügyésznél	ügyészeknél
illative	ügyészbe	ügyészekbe
sublative	ügyészre	ügyészekre
allative	ügyészhez	ügyészekhez
elative	ügyészből	ügyészekből
delative	ügyészről	ügyészekről
ablative	ügyésztől	ügyészektől
non-attributive possessive - singular	ügyészé	ügyészeké
non-attributive possessive - plural	ügyészéi	ügyészekéi

Possessive forms of ügyész
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ügyészem	ügyészeim
2nd person sing.	ügyészed	ügyészeid
3rd person sing.	ügyésze	ügyészei
1st person plural	ügyészünk	ügyészeink
2nd person plural	ügyészetek	ügyészeitek
3rd person plural	ügyészük	ügyészeik

Derived terms

• ügyészség

 

Compound words

• államügyész
• főállamügyész
• főügyész

 

Expressions

• katonai ügyész
• kerületi ügyész
• legfőbb államügyész
• legfőbb ügyész

 

See also

• ügyvéd
• Appendix:Hungarian words ending in -ász -ész

Further reading

• ügyész in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN