Jump to content

ügyészség

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

ügyész +‎ -ség

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈyɟeːʃːeːɡ]
  • Hyphenation: ügyész‧ség
  • Rhymes: -eːɡ

Noun

[edit]

ügyészség (plural ügyészségek)

  1. (public) prosecutor's office, office of the public prosecutor, public prosecution service

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ügyészség ügyészségek
accusative ügyészséget ügyészségeket
dative ügyészségnek ügyészségeknek
instrumental ügyészséggel ügyészségekkel
causal-final ügyészségért ügyészségekért
translative ügyészséggé ügyészségekké
terminative ügyészségig ügyészségekig
essive-formal ügyészségként ügyészségekként
essive-modal
inessive ügyészségben ügyészségekben
superessive ügyészségen ügyészségeken
adessive ügyészségnél ügyészségeknél
illative ügyészségbe ügyészségekbe
sublative ügyészségre ügyészségekre
allative ügyészséghez ügyészségekhez
elative ügyészségből ügyészségekből
delative ügyészségről ügyészségekről
ablative ügyészségtől ügyészségektől
non-attributive
possessive - singular
ügyészségé ügyészségeké
non-attributive
possessive - plural
ügyészségéi ügyészségekéi
Possessive forms of ügyészség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ügyészségem ügyészségeim
2nd person sing. ügyészséged ügyészségeid
3rd person sing. ügyészsége ügyészségei
1st person plural ügyészségünk ügyészségeink
2nd person plural ügyészségetek ügyészségeitek
3rd person plural ügyészségük ügyészségeik

Derived terms

[edit]
Expressions

Further reading

[edit]