engedetlen

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

enged +‎ -etlen

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɛŋɡɛdɛtlɛn]
  • Hyphenation: en‧ge‧det‧len

Adjective

[edit]

engedetlen (comparative engedetlenebb, superlative legengedetlenebb)

  1. disobedient, insubordinate, rebellious
    Synonym: szófogadatlan
    Antonym: szófogadó

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative engedetlen engedetlenek
accusative engedetlent engedetleneket
dative engedetlennek engedetleneknek
instrumental engedetlennel engedetlenekkel
causal-final engedetlenért engedetlenekért
translative engedetlenné engedetlenekké
terminative engedetlenig engedetlenekig
essive-formal engedetlenként engedetlenekként
essive-modal engedetlenül
inessive engedetlenben engedetlenekben
superessive engedetlenen engedetleneken
adessive engedetlennél engedetleneknél
illative engedetlenbe engedetlenekbe
sublative engedetlenre engedetlenekre
allative engedetlenhez engedetlenekhez
elative engedetlenből engedetlenekből
delative engedetlenről engedetlenekről
ablative engedetlentől engedetlenektől
non-attributive
possessive - singular
engedetlené engedetleneké
non-attributive
possessive - plural
engedetlenéi engedetlenekéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • engedetlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • engedetlen in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).