szófogadatlan

Hungarian

Etymology

From szó +‎ fogadatlan, from fogad +‎ -atlan. Compare szót fogad (“to obey, comply”, chiefly of a child).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsoːfoɡɒdɒtlɒn]
• Hyphenation: szó‧fo‧ga‧dat‧lan

Adjective

szófogadatlan (comparative szófogadatlanabb, superlative legszófogadatlanabb)

1. disobedient

   Synonym: engedetlen

   Antonym: szófogadó

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szófogadatlan	szófogadatlanok
accusative	szófogadatlant	szófogadatlanokat
dative	szófogadatlannak	szófogadatlanoknak
instrumental	szófogadatlannal	szófogadatlanokkal
causal-final	szófogadatlanért	szófogadatlanokért
translative	szófogadatlanná	szófogadatlanokká
terminative	szófogadatlanig	szófogadatlanokig
essive-formal	szófogadatlanként	szófogadatlanokként
essive-modal	szófogadatlanul	—
inessive	szófogadatlanban	szófogadatlanokban
superessive	szófogadatlanon	szófogadatlanokon
adessive	szófogadatlannál	szófogadatlanoknál
illative	szófogadatlanba	szófogadatlanokba
sublative	szófogadatlanra	szófogadatlanokra
allative	szófogadatlanhoz	szófogadatlanokhoz
elative	szófogadatlanból	szófogadatlanokból
delative	szófogadatlanról	szófogadatlanokról
ablative	szófogadatlantól	szófogadatlanoktól
non-attributive possessive - singular	szófogadatlané	szófogadatlanoké
non-attributive possessive - plural	szófogadatlanéi	szófogadatlanokéi

Derived terms

• szófogadatlankodik
• szófogadatlanság
• szófogadatlanul

 

Further reading

• szófogadatlan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN