előléptetés

Hungarian

Etymology

előléptet (“to promote”) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛløːleːptɛteːʃ]
• Hyphenation: elő‧lép‧te‧tés
• Rhymes: -eːʃ

Noun

előléptetés (countable and uncountable, plural előléptetések)

1. verbal noun of előléptet: promotion (advancement of somebody to a higher rank or position)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	előléptetés	előléptetések
accusative	előléptetést	előléptetéseket
dative	előléptetésnek	előléptetéseknek
instrumental	előléptetéssel	előléptetésekkel
causal-final	előléptetésért	előléptetésekért
translative	előléptetéssé	előléptetésekké
terminative	előléptetésig	előléptetésekig
essive-formal	előléptetésként	előléptetésekként
essive-modal	előléptetésül	—
inessive	előléptetésben	előléptetésekben
superessive	előléptetésen	előléptetéseken
adessive	előléptetésnél	előléptetéseknél
illative	előléptetésbe	előléptetésekbe
sublative	előléptetésre	előléptetésekre
allative	előléptetéshez	előléptetésekhez
elative	előléptetésből	előléptetésekből
delative	előléptetésről	előléptetésekről
ablative	előléptetéstől	előléptetésektől
non-attributive possessive - singular	előléptetésé	előléptetéseké
non-attributive possessive - plural	előléptetéséi	előléptetésekéi

Possessive forms of előléptetés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	előléptetésem	előléptetéseim
2nd person sing.	előléptetésed	előléptetéseid
3rd person sing.	előléptetése	előléptetései
1st person plural	előléptetésünk	előléptetéseink
2nd person plural	előléptetésetek	előléptetéseitek
3rd person plural	előléptetésük	előléptetéseik

See also

• előrelépés

Further reading

• előléptetés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN