bőkezű
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]bő (“roomy, loose; plentiful, ample”, adjective) + kezű (“handed”), from kéz (“hand”) + -ű (adjective-forming suffix).[1]
Pronunciation
[edit]
Adjective
[edit]bőkezű (comparative bőkezűbb, superlative legbőkezűbb)
- generous, munificent, bounteous (giving unsparingly)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | bőkezű | bőkezűek |
| accusative | bőkezűt | bőkezűeket |
| dative | bőkezűnek | bőkezűeknek |
| instrumental | bőkezűvel | bőkezűekkel |
| causal-final | bőkezűért | bőkezűekért |
| translative | bőkezűvé | bőkezűekké |
| terminative | bőkezűig | bőkezűekig |
| essive-formal | bőkezűként | bőkezűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | bőkezűben | bőkezűekben |
| superessive | bőkezűn | bőkezűeken |
| adessive | bőkezűnél | bőkezűeknél |
| illative | bőkezűbe | bőkezűekbe |
| sublative | bőkezűre | bőkezűekre |
| allative | bőkezűhöz | bőkezűekhez |
| elative | bőkezűből | bőkezűekből |
| delative | bőkezűről | bőkezűekről |
| ablative | bőkezűtől | bőkezűektől |
| non-attributive possessive - singular |
bőkezűé | bőkezűeké |
| non-attributive possessive - plural |
bőkezűéi | bőkezűekéi |
Derived terms
[edit]References
[edit]- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
[edit]- bőkezű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- bőkezű in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).