úttörő

Hungarian

Etymology

From út (“path”) +‎ törő (“breaker”). For the first sense: Calque of German Bahnbrecher. For the second sense: An approximate translation of the internationalism pionír.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈuːtːørøː]
• Hyphenation: út‧tö‧rő
• Rhymes: -røː

Noun

úttörő (plural úttörők)

1. (literally, figuratively) pathfinder, pathbreaker, trailblazer, pioneer (the first to establish a new path or approach)
2. (historical) pioneer (member of a child organization in the soviet bloc)

   Synonym: pionír

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)

	singular	plural
nominative	úttörő	úttörők
accusative	úttörőt	úttörőket
dative	úttörőnek	úttörőknek
instrumental	úttörővel	úttörőkkel
causal-final	úttörőért	úttörőkért
translative	úttörővé	úttörőkké
terminative	úttörőig	úttörőkig
essive-formal	úttörőként	úttörőkként
essive-modal	úttörőül	—
inessive	úttörőben	úttörőkben
superessive	úttörőn	úttörőkön
adessive	úttörőnél	úttörőknél
illative	úttörőbe	úttörőkbe
sublative	úttörőre	úttörőkre
allative	úttörőhöz	úttörőkhöz
elative	úttörőből	úttörőkből
delative	úttörőről	úttörőkről
ablative	úttörőtől	úttörőktől
non-attributive possessive – singular	úttörőé	úttörőké
non-attributive possessive – plural	úttörőéi	úttörőkéi

Possessive forms of úttörő

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	úttörőm	úttörőim
2nd person sing.	úttörőd	úttörőid
3rd person sing.	úttörője	úttörői
1st person plural	úttörőnk	úttörőink
2nd person plural	úttörőtök	úttörőitek
3rd person plural	úttörőjük	úttörőik

Derived terms

Compound words

• úttörőcsapat
• úttörőház
• úttörőmozgalom
• úttörőtábor
• úttörővezető

Adjective

úttörő (comparative úttörőbb, superlative legúttörőbb)

1. pioneering, groundbreaking, trailblazing

Declension

Inflection of úttörő

	singular	plural
nominative	úttörő	úttörők úttörőek
accusative	úttörőt	úttörőket úttörőeket
dative	úttörőnek	úttörőknek úttörőeknek
instrumental	úttörővel	úttörőkkel úttörőekkel
causal-final	úttörőért	úttörőkért úttörőekért
translative	úttörővé	úttörőkké úttörőekké
terminative	úttörőig	úttörőkig úttörőekig
essive-formal	úttörőként	úttörőkként úttörőekként
essive-modal	—	—
inessive	úttörőben	úttörőkben úttörőekben
superessive	úttörőn	úttörőkön úttörőeken
adessive	úttörőnél	úttörőknél úttörőeknél
illative	úttörőbe	úttörőkbe úttörőekbe
sublative	úttörőre	úttörőkre úttörőekre
allative	úttörőhöz	úttörőkhöz úttörőekhez
elative	úttörőből	úttörőkből úttörőekből
delative	úttörőről	úttörőkről úttörőekről
ablative	úttörőtől	úttörőktől úttörőektől
non-attributive possessive – singular	úttörőé	úttörőké úttörőeké
non-attributive possessive – plural	úttörőéi	úttörőkéi úttörőekéi

Further reading

• úttörő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN