vitorlázó

Hungarian

Etymology

From the vitorláz- stem of vitorlázik (“to sail”, verb) +‎ -ó.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvitorlaːzoː]
• Hyphenation: vi‧tor‧lá‧zó

Participle

vitorlázó

1. present participle of vitorlázik

Derived terms

• vitorlázó repülőgép

Noun

vitorlázó (plural vitorlázók)

1. sailor, yachtsman, yachtswoman (person who navigates on a sailboat, especially for sport or recreation)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	vitorlázó	vitorlázók
accusative	vitorlázót	vitorlázókat
dative	vitorlázónak	vitorlázóknak
instrumental	vitorlázóval	vitorlázókkal
causal-final	vitorlázóért	vitorlázókért
translative	vitorlázóvá	vitorlázókká
terminative	vitorlázóig	vitorlázókig
essive-formal	vitorlázóként	vitorlázókként
essive-modal	—	—
inessive	vitorlázóban	vitorlázókban
superessive	vitorlázón	vitorlázókon
adessive	vitorlázónál	vitorlázóknál
illative	vitorlázóba	vitorlázókba
sublative	vitorlázóra	vitorlázókra
allative	vitorlázóhoz	vitorlázókhoz
elative	vitorlázóból	vitorlázókból
delative	vitorlázóról	vitorlázókról
ablative	vitorlázótól	vitorlázóktól
non-attributive possessive - singular	vitorlázóé	vitorlázóké
non-attributive possessive - plural	vitorlázóéi	vitorlázókéi

Possessive forms of vitorlázó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vitorlázóm	vitorlázóim
2nd person sing.	vitorlázód	vitorlázóid
3rd person sing.	vitorlázója	vitorlázói
1st person plural	vitorlázónk	vitorlázóink
2nd person plural	vitorlázótok	vitorlázóitok
3rd person plural	vitorlázójuk	vitorlázóik

Further reading

• vitorlázó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN