viszonylat

Hungarian

Etymology

viszony +‎ -lat

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvisoɲlɒt]
• Hyphenation: vi‧szony‧lat
• Rhymes: -ɒt

Noun

viszonylat (plural viszonylatok)

1. relation, respect

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	viszonylat	viszonylatok
accusative	viszonylatot	viszonylatokat
dative	viszonylatnak	viszonylatoknak
instrumental	viszonylattal	viszonylatokkal
causal-final	viszonylatért	viszonylatokért
translative	viszonylattá	viszonylatokká
terminative	viszonylatig	viszonylatokig
essive-formal	viszonylatként	viszonylatokként
essive-modal	—	—
inessive	viszonylatban	viszonylatokban
superessive	viszonylaton	viszonylatokon
adessive	viszonylatnál	viszonylatoknál
illative	viszonylatba	viszonylatokba
sublative	viszonylatra	viszonylatokra
allative	viszonylathoz	viszonylatokhoz
elative	viszonylatból	viszonylatokból
delative	viszonylatról	viszonylatokról
ablative	viszonylattól	viszonylatoktól
non-attributive possessive - singular	viszonylaté	viszonylatoké
non-attributive possessive - plural	viszonylatéi	viszonylatokéi

Possessive forms of viszonylat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	viszonylatom	viszonylataim
2nd person sing.	viszonylatod	viszonylataid
3rd person sing.	viszonylata	viszonylatai
1st person plural	viszonylatunk	viszonylataink
2nd person plural	viszonylatotok	viszonylataitok
3rd person plural	viszonylatuk	viszonylataik

Further reading

• viszonylat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN