veszteség

Hungarian

veszt (“to lose”) +‎ -eség (noun-forming suffix)

veszteség (plural veszteségek)

Inflection (stem in *-e-*, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	veszteség	veszteségek
accusative	veszteséget	veszteségeket
dative	veszteségnek	veszteségeknek
instrumental	veszteséggel	veszteségekkel
causal-final	veszteségért	veszteségekért
translative	veszteséggé	veszteségekké
terminative	veszteségig	veszteségekig
essive-formal	veszteségként	veszteségekként
essive-modal	—	—
inessive	veszteségben	veszteségekben
superessive	veszteségen	veszteségeken
adessive	veszteségnél	veszteségeknél
illative	veszteségbe	veszteségekbe
sublative	veszteségre	veszteségekre
allative	veszteséghez	veszteségekhez
elative	veszteségből	veszteségekből
delative	veszteségről	veszteségekről
ablative	veszteségtől	veszteségektől
non-attributive possessive – singular	veszteségé	veszteségeké
non-attributive possessive – plural	veszteségéi	veszteségekéi

(Compound words):