vegyészmérnök

Hungarian

vegyész (“chemical”) +‎ mérnök (“engineer”)

vegyészmérnök (plural vegyészmérnökök)

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	vegyészmérnök	vegyészmérnökök
accusative	vegyészmérnököt	vegyészmérnököket
dative	vegyészmérnöknek	vegyészmérnököknek
instrumental	vegyészmérnökkel	vegyészmérnökökkel
causal-final	vegyészmérnökért	vegyészmérnökökért
translative	vegyészmérnökké	vegyészmérnökökké
terminative	vegyészmérnökig	vegyészmérnökökig
essive-formal	vegyészmérnökként	vegyészmérnökökként
essive-modal	—	—
inessive	vegyészmérnökben	vegyészmérnökökben
superessive	vegyészmérnökön	vegyészmérnökökön
adessive	vegyészmérnöknél	vegyészmérnököknél
illative	vegyészmérnökbe	vegyészmérnökökbe
sublative	vegyészmérnökre	vegyészmérnökökre
allative	vegyészmérnökhöz	vegyészmérnökökhöz
elative	vegyészmérnökből	vegyészmérnökökből
delative	vegyészmérnökről	vegyészmérnökökről
ablative	vegyészmérnöktől	vegyészmérnököktől
non-attributive possessive - singular	vegyészmérnöké	vegyészmérnököké
non-attributive possessive - plural	vegyészmérnökéi	vegyészmérnökökéi

Possessive forms of vegyészmérnök
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vegyészmérnököm	vegyészmérnökeim
2nd person sing.	vegyészmérnököd	vegyészmérnökeid
3rd person sing.	vegyészmérnöke	vegyészmérnökei
1st person plural	vegyészmérnökünk	vegyészmérnökeink
2nd person plural	vegyészmérnökötök	vegyészmérnökeitek
3rd person plural	vegyészmérnökük	vegyészmérnökeik