vegyészmérnök

Hungarian

vegyész (“chemical”) +‎ mérnök (“engineer”)

vegyészmérnök (plural vegyészmérnökök)

Inflection (stem in *-ö-*, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	vegyészmérnök	vegyészmérnökök
accusative	vegyészmérnököt	vegyészmérnököket
dative	vegyészmérnöknek	vegyészmérnököknek
instrumental	vegyészmérnökkel	vegyészmérnökökkel
causal-final	vegyészmérnökért	vegyészmérnökökért
translative	vegyészmérnökké	vegyészmérnökökké
terminative	vegyészmérnökig	vegyészmérnökökig
essive-formal	vegyészmérnökként	vegyészmérnökökként
essive-modal	—	—
inessive	vegyészmérnökben	vegyészmérnökökben
superessive	vegyészmérnökön	vegyészmérnökökön
adessive	vegyészmérnöknél	vegyészmérnököknél
illative	vegyészmérnökbe	vegyészmérnökökbe
sublative	vegyészmérnökre	vegyészmérnökökre
allative	vegyészmérnökhöz	vegyészmérnökökhöz
elative	vegyészmérnökből	vegyészmérnökökből
delative	vegyészmérnökről	vegyészmérnökökről
ablative	vegyészmérnöktől	vegyészmérnököktől
non-attributive possessive – singular	vegyészmérnöké	vegyészmérnököké
non-attributive possessive – plural	vegyészmérnökéi	vegyészmérnökökéi