vakolat

Hungarian

Etymology

vakol (“to mortar”) +‎ -at (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvɒkolɒt]
• Hyphenation: va‧ko‧lat
• Rhymes: -ɒt

Noun

vakolat (plural vakolatok)

1. plaster (material used for coating walls and ceilings)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	vakolat	vakolatok
accusative	vakolatot	vakolatokat
dative	vakolatnak	vakolatoknak
instrumental	vakolattal	vakolatokkal
causal-final	vakolatért	vakolatokért
translative	vakolattá	vakolatokká
terminative	vakolatig	vakolatokig
essive-formal	vakolatként	vakolatokként
essive-modal	—	—
inessive	vakolatban	vakolatokban
superessive	vakolaton	vakolatokon
adessive	vakolatnál	vakolatoknál
illative	vakolatba	vakolatokba
sublative	vakolatra	vakolatokra
allative	vakolathoz	vakolatokhoz
elative	vakolatból	vakolatokból
delative	vakolatról	vakolatokról
ablative	vakolattól	vakolatoktól
non-attributive possessive - singular	vakolaté	vakolatoké
non-attributive possessive - plural	vakolatéi	vakolatokéi

Possessive forms of vakolat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vakolatom	vakolataim
2nd person sing.	vakolatod	vakolataid
3rd person sing.	vakolata	vakolatai
1st person plural	vakolatunk	vakolataink
2nd person plural	vakolatotok	vakolataitok
3rd person plural	vakolatuk	vakolataik

Further reading

• vakolat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN