vadászkutya

Hungarian

Etymology

vadász (“hunting”) +‎ kutya (“dog”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvɒdaːskucɒ]
• Hyphenation: va‧dász‧ku‧tya
• Rhymes: -cɒ

Noun

vadászkutya (plural vadászkutyák)

1. hound, hunter, hunting dog

   Synonyms: kopó, vadászeb, vadászkopó

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	vadászkutya	vadászkutyák
accusative	vadászkutyát	vadászkutyákat
dative	vadászkutyának	vadászkutyáknak
instrumental	vadászkutyával	vadászkutyákkal
causal-final	vadászkutyáért	vadászkutyákért
translative	vadászkutyává	vadászkutyákká
terminative	vadászkutyáig	vadászkutyákig
essive-formal	vadászkutyaként	vadászkutyákként
essive-modal	—	—
inessive	vadászkutyában	vadászkutyákban
superessive	vadászkutyán	vadászkutyákon
adessive	vadászkutyánál	vadászkutyáknál
illative	vadászkutyába	vadászkutyákba
sublative	vadászkutyára	vadászkutyákra
allative	vadászkutyához	vadászkutyákhoz
elative	vadászkutyából	vadászkutyákból
delative	vadászkutyáról	vadászkutyákról
ablative	vadászkutyától	vadászkutyáktól
non-attributive possessive - singular	vadászkutyáé	vadászkutyáké
non-attributive possessive - plural	vadászkutyáéi	vadászkutyákéi

Possessive forms of vadászkutya
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vadászkutyám	vadászkutyáim
2nd person sing.	vadászkutyád	vadászkutyáid
3rd person sing.	vadászkutyája	vadászkutyái
1st person plural	vadászkutyánk	vadászkutyáink
2nd person plural	vadászkutyátok	vadászkutyáitok
3rd person plural	vadászkutyájuk	vadászkutyáik

Further reading

• vadászkutya in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN