végbizonyítvány

Hungarian

vég (“end”) +‎ bizonyítvány (“certificate”)

végbizonyítvány (plural végbizonyítványok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	végbizonyítvány	végbizonyítványok
accusative	végbizonyítványt	végbizonyítványokat
dative	végbizonyítványnak	végbizonyítványoknak
instrumental	végbizonyítvánnyal	végbizonyítványokkal
causal-final	végbizonyítványért	végbizonyítványokért
translative	végbizonyítvánnyá	végbizonyítványokká
terminative	végbizonyítványig	végbizonyítványokig
essive-formal	végbizonyítványként	végbizonyítványokként
essive-modal	végbizonyítványul	—
inessive	végbizonyítványban	végbizonyítványokban
superessive	végbizonyítványon	végbizonyítványokon
adessive	végbizonyítványnál	végbizonyítványoknál
illative	végbizonyítványba	végbizonyítványokba
sublative	végbizonyítványra	végbizonyítványokra
allative	végbizonyítványhoz	végbizonyítványokhoz
elative	végbizonyítványból	végbizonyítványokból
delative	végbizonyítványról	végbizonyítványokról
ablative	végbizonyítványtól	végbizonyítványoktól
non-attributive possessive - singular	végbizonyítványé	végbizonyítványoké
non-attributive possessive - plural	végbizonyítványéi	végbizonyítványokéi

Possessive forms of végbizonyítvány
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	végbizonyítványom	végbizonyítványaim
2nd person sing.	végbizonyítványod	végbizonyítványaid
3rd person sing.	végbizonyítványa	végbizonyítványai
1st person plural	végbizonyítványunk	végbizonyítványaink
2nd person plural	végbizonyítványotok	végbizonyítványaitok
3rd person plural	végbizonyítványuk	végbizonyítványaik