uszító

Hungarian

uszít (“to incite, instigate”) +‎ -ó (present-participle suffix)

uszító

uszító (comparative uszítóbb, superlative leguszítóbb)

Inflection (stem in *-a-*, back harmony)
	singular	plural
nominative	uszító	uszítóak
accusative	uszítót	uszítóakat
dative	uszítónak	uszítóaknak
instrumental	uszítóval	uszítóakkal
causal-final	uszítóért	uszítóakért
translative	uszítóvá	uszítóakká
terminative	uszítóig	uszítóakig
essive-formal	uszítóként	uszítóakként
essive-modal	—	—
inessive	uszítóban	uszítóakban
superessive	uszítón	uszítóakon
adessive	uszítónál	uszítóaknál
illative	uszítóba	uszítóakba
sublative	uszítóra	uszítóakra
allative	uszítóhoz	uszítóakhoz
elative	uszítóból	uszítóakból
delative	uszítóról	uszítóakról
ablative	uszítótól	uszítóaktól
non-attributive possessive – singular	uszítóé	uszítóaké
non-attributive possessive – plural	uszítóéi	uszítóakéi

uszító (plural uszítók)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	uszító	uszítók
accusative	uszítót	uszítókat
dative	uszítónak	uszítóknak
instrumental	uszítóval	uszítókkal
causal-final	uszítóért	uszítókért
translative	uszítóvá	uszítókká
terminative	uszítóig	uszítókig
essive-formal	uszítóként	uszítókként
essive-modal	—	—
inessive	uszítóban	uszítókban
superessive	uszítón	uszítókon
adessive	uszítónál	uszítóknál
illative	uszítóba	uszítókba
sublative	uszítóra	uszítókra
allative	uszítóhoz	uszítókhoz
elative	uszítóból	uszítókból
delative	uszítóról	uszítókról
ablative	uszítótól	uszítóktól
non-attributive possessive – singular	uszítóé	uszítóké
non-attributive possessive – plural	uszítóéi	uszítókéi

(Expressions):