telefonkártya

Hungarian

Etymology

telefon (“telephone”) +‎ kártya (“card”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɛlɛfoŋkaːrcɒ]
• Hyphenation: te‧le‧fon‧kár‧tya
• Rhymes: -cɒ

Noun

telefonkártya (plural telefonkártyák)

1. (historical) phonecard, telephone card, calling card

   Coordinate terms: hívókártya, feltöltőkártya

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	telefonkártya	telefonkártyák
accusative	telefonkártyát	telefonkártyákat
dative	telefonkártyának	telefonkártyáknak
instrumental	telefonkártyával	telefonkártyákkal
causal-final	telefonkártyáért	telefonkártyákért
translative	telefonkártyává	telefonkártyákká
terminative	telefonkártyáig	telefonkártyákig
essive-formal	telefonkártyaként	telefonkártyákként
essive-modal	—	—
inessive	telefonkártyában	telefonkártyákban
superessive	telefonkártyán	telefonkártyákon
adessive	telefonkártyánál	telefonkártyáknál
illative	telefonkártyába	telefonkártyákba
sublative	telefonkártyára	telefonkártyákra
allative	telefonkártyához	telefonkártyákhoz
elative	telefonkártyából	telefonkártyákból
delative	telefonkártyáról	telefonkártyákról
ablative	telefonkártyától	telefonkártyáktól
non-attributive possessive - singular	telefonkártyáé	telefonkártyáké
non-attributive possessive - plural	telefonkártyáéi	telefonkártyákéi

Possessive forms of telefonkártya
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	telefonkártyám	telefonkártyáim
2nd person sing.	telefonkártyád	telefonkártyáid
3rd person sing.	telefonkártyája	telefonkártyái
1st person plural	telefonkártyánk	telefonkártyáink
2nd person plural	telefonkártyátok	telefonkártyáitok
3rd person plural	telefonkártyájuk	telefonkártyáik

Further reading

• A magyar telefonkártya-kiadás rövid története (“The short history of issuing phonecards in Hungary”)