talált

Hungarian

Etymology

talál +‎ -t

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɒlaːlt]
• Hyphenation: ta‧lált

Verb

talált

1. third-person singular indicative past indefinite of talál

Participle

talált

1. past participle of talál

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)

	singular	plural
nominative	talált	találtak
accusative	találtat	találtakat
dative	találtnak	találtaknak
instrumental	találttal	találtakkal
causal-final	találtért	találtakért
translative	találttá	találtakká
terminative	találtig	találtakig
essive-formal	találtként	találtakként
essive-modal	—	—
inessive	találtban	találtakban
superessive	találton	találtakon
adessive	találtnál	találtaknál
illative	találtba	találtakba
sublative	találtra	találtakra
allative	találthoz	találtakhoz
elative	találtból	találtakból
delative	találtról	találtakról
ablative	találttól	találtaktól
non-attributive possessive – singular	találté	találtaké
non-attributive possessive – plural	találtéi	találtakéi