töltény

Hungarian

tölt +‎ -ény. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.^[1]

töltény (plural töltények)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	töltény	töltények
accusative	töltényt	töltényeket
dative	tölténynek	töltényeknek
instrumental	tölténnyel	töltényekkel
causal-final	töltényért	töltényekért
translative	tölténnyé	töltényekké
terminative	töltényig	töltényekig
essive-formal	töltényként	töltényekként
essive-modal	—	—
inessive	töltényben	töltényekben
superessive	töltényen	töltényeken
adessive	tölténynél	töltényeknél
illative	tölténybe	töltényekbe
sublative	töltényre	töltényekre
allative	töltényhez	töltényekhez
elative	töltényből	töltényekből
delative	töltényről	töltényekről
ablative	tölténytől	töltényektől
non-attributive possessive - singular	töltényé	töltényeké
non-attributive possessive - plural	töltényéi	töltényekéi

^ töltény in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)