tónus

See also: tonus

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin tonus, from Ancient Greek τόνος (tónos).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtoːnuʃ]
• Hyphenation: tó‧nus
• Rhymes: -uʃ

Noun

tónus (plural tónusok)

1. (sound, music) tone, tonality

   Synonyms: hangnem, hangárnyalat

2. (figuratively) tone, tenor (manner in which speech or writing is expressed)

   Synonyms: hangnem, hanghordozás, hangvétel, modor

3. tone, tint (shade or quality of a colour)

   Synonyms: árnyalat, színárnyalat, színtónus

4. (physiology) tone, tonus, tonicity

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	tónus	tónusok
accusative	tónust	tónusokat
dative	tónusnak	tónusoknak
instrumental	tónussal	tónusokkal
causal-final	tónusért	tónusokért
translative	tónussá	tónusokká
terminative	tónusig	tónusokig
essive-formal	tónusként	tónusokként
essive-modal	—	—
inessive	tónusban	tónusokban
superessive	tónuson	tónusokon
adessive	tónusnál	tónusoknál
illative	tónusba	tónusokba
sublative	tónusra	tónusokra
allative	tónushoz	tónusokhoz
elative	tónusból	tónusokból
delative	tónusról	tónusokról
ablative	tónustól	tónusoktól
non-attributive possessive - singular	tónusé	tónusoké
non-attributive possessive - plural	tónuséi	tónusokéi

Possessive forms of tónus
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tónusom	tónusaim
2nd person sing.	tónusod	tónusaid
3rd person sing.	tónusa	tónusai
1st person plural	tónusunk	tónusaink
2nd person plural	tónusotok	tónusaitok
3rd person plural	tónusuk	tónusaik

Further reading

• tónus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN