színárnyalat

Hungarian

Etymology

szín (“color”) +‎ árnyalat (“shade”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsiːnaːrɲɒlɒt]
• Hyphenation: szín‧ár‧nya‧lat

Noun

színárnyalat (plural színárnyalatok)

1. hue

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	színárnyalat	színárnyalatok
accusative	színárnyalatot	színárnyalatokat
dative	színárnyalatnak	színárnyalatoknak
instrumental	színárnyalattal	színárnyalatokkal
causal-final	színárnyalatért	színárnyalatokért
translative	színárnyalattá	színárnyalatokká
terminative	színárnyalatig	színárnyalatokig
essive-formal	színárnyalatként	színárnyalatokként
essive-modal	—	—
inessive	színárnyalatban	színárnyalatokban
superessive	színárnyalaton	színárnyalatokon
adessive	színárnyalatnál	színárnyalatoknál
illative	színárnyalatba	színárnyalatokba
sublative	színárnyalatra	színárnyalatokra
allative	színárnyalathoz	színárnyalatokhoz
elative	színárnyalatból	színárnyalatokból
delative	színárnyalatról	színárnyalatokról
ablative	színárnyalattól	színárnyalatoktól
non-attributive possessive - singular	színárnyalaté	színárnyalatoké
non-attributive possessive - plural	színárnyalatéi	színárnyalatokéi

Possessive forms of színárnyalat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	színárnyalatom	színárnyalataim
2nd person sing.	színárnyalatod	színárnyalataid
3rd person sing.	színárnyalata	színárnyalatai
1st person plural	színárnyalatunk	színárnyalataink
2nd person plural	színárnyalatotok	színárnyalataitok
3rd person plural	színárnyalatuk	színárnyalataik

Further reading

• színárnyalat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN