szilvalekvár
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]szilva (“plum”) + lekvár (“jam”)
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]szilvalekvár (plural szilvalekvárok)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szilvalekvár | szilvalekvárok |
| accusative | szilvalekvárt | szilvalekvárokat |
| dative | szilvalekvárnak | szilvalekvároknak |
| instrumental | szilvalekvárral | szilvalekvárokkal |
| causal-final | szilvalekvárért | szilvalekvárokért |
| translative | szilvalekvárrá | szilvalekvárokká |
| terminative | szilvalekvárig | szilvalekvárokig |
| essive-formal | szilvalekvárként | szilvalekvárokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szilvalekvárban | szilvalekvárokban |
| superessive | szilvalekváron | szilvalekvárokon |
| adessive | szilvalekvárnál | szilvalekvároknál |
| illative | szilvalekvárba | szilvalekvárokba |
| sublative | szilvalekvárra | szilvalekvárokra |
| allative | szilvalekvárhoz | szilvalekvárokhoz |
| elative | szilvalekvárból | szilvalekvárokból |
| delative | szilvalekvárról | szilvalekvárokról |
| ablative | szilvalekvártól | szilvalekvároktól |
| non-attributive possessive - singular |
szilvalekváré | szilvalekvároké |
| non-attributive possessive - plural |
szilvalekváréi | szilvalekvárokéi |
| Possessive forms of szilvalekvár | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szilvalekvárom | szilvalekvárjaim |
| 2nd person sing. | szilvalekvárod | szilvalekvárjaid |
| 3rd person sing. | szilvalekvárja | szilvalekvárjai |
| 1st person plural | szilvalekvárunk | szilvalekvárjaink |
| 2nd person plural | szilvalekvárotok | szilvalekvárjaitok |
| 3rd person plural | szilvalekvárjuk | szilvalekvárjaik |
Further reading
[edit]- szilvalekvár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN