szillogizmus

Hungarian

From Latin syllogismus, from Ancient Greek συλλογισμός (sullogismós, “inference, conclusion”).^[1] With -izmus ending.

szillogizmus (plural szillogizmusok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szillogizmus	szillogizmusok
accusative	szillogizmust	szillogizmusokat
dative	szillogizmusnak	szillogizmusoknak
instrumental	szillogizmussal	szillogizmusokkal
causal-final	szillogizmusért	szillogizmusokért
translative	szillogizmussá	szillogizmusokká
terminative	szillogizmusig	szillogizmusokig
essive-formal	szillogizmusként	szillogizmusokként
essive-modal	—	—
inessive	szillogizmusban	szillogizmusokban
superessive	szillogizmuson	szillogizmusokon
adessive	szillogizmusnál	szillogizmusoknál
illative	szillogizmusba	szillogizmusokba
sublative	szillogizmusra	szillogizmusokra
allative	szillogizmushoz	szillogizmusokhoz
elative	szillogizmusból	szillogizmusokból
delative	szillogizmusról	szillogizmusokról
ablative	szillogizmustól	szillogizmusoktól
non-attributive possessive - singular	szillogizmusé	szillogizmusoké
non-attributive possessive - plural	szillogizmuséi	szillogizmusokéi

Possessive forms of szillogizmus
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szillogizmusom	szillogizmusaim
2nd person sing.	szillogizmusod	szillogizmusaid
3rd person sing.	szillogizmusa	szillogizmusai
1st person plural	szillogizmusunk	szillogizmusaink
2nd person plural	szillogizmusotok	szillogizmusaitok
3rd person plural	szillogizmusuk	szillogizmusaik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN