szerencsétlenség

Hungarian

szerencsétlen (“luckless”) +‎ -ség (“-ness”)

szerencsétlenség (plural szerencsétlenségek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szerencsétlenség	szerencsétlenségek
accusative	szerencsétlenséget	szerencsétlenségeket
dative	szerencsétlenségnek	szerencsétlenségeknek
instrumental	szerencsétlenséggel	szerencsétlenségekkel
causal-final	szerencsétlenségért	szerencsétlenségekért
translative	szerencsétlenséggé	szerencsétlenségekké
terminative	szerencsétlenségig	szerencsétlenségekig
essive-formal	szerencsétlenségként	szerencsétlenségekként
essive-modal	—	—
inessive	szerencsétlenségben	szerencsétlenségekben
superessive	szerencsétlenségen	szerencsétlenségeken
adessive	szerencsétlenségnél	szerencsétlenségeknél
illative	szerencsétlenségbe	szerencsétlenségekbe
sublative	szerencsétlenségre	szerencsétlenségekre
allative	szerencsétlenséghez	szerencsétlenségekhez
elative	szerencsétlenségből	szerencsétlenségekből
delative	szerencsétlenségről	szerencsétlenségekről
ablative	szerencsétlenségtől	szerencsétlenségektől
non-attributive possessive - singular	szerencsétlenségé	szerencsétlenségeké
non-attributive possessive - plural	szerencsétlenségéi	szerencsétlenségekéi

Possessive forms of szerencsétlenség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szerencsétlenségem	szerencsétlenségeim
2nd person sing.	szerencsétlenséged	szerencsétlenségeid
3rd person sing.	szerencsétlensége	szerencsétlenségei
1st person plural	szerencsétlenségünk	szerencsétlenségeink
2nd person plural	szerencsétlenségetek	szerencsétlenségeitek
3rd person plural	szerencsétlenségük	szerencsétlenségeik