szentségtörés

Hungarian

szentség (“sanctity, sacredness”) +‎ törés (“breaking”)

szentségtörés (plural szentségtörések)

Inflection (stem in *-e-*, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szentségtörés	szentségtörések
accusative	szentségtörést	szentségtöréseket
dative	szentségtörésnek	szentségtöréseknek
instrumental	szentségtöréssel	szentségtörésekkel
causal-final	szentségtörésért	szentségtörésekért
translative	szentségtöréssé	szentségtörésekké
terminative	szentségtörésig	szentségtörésekig
essive-formal	szentségtörésként	szentségtörésekként
essive-modal	—	—
inessive	szentségtörésben	szentségtörésekben
superessive	szentségtörésen	szentségtöréseken
adessive	szentségtörésnél	szentségtöréseknél
illative	szentségtörésbe	szentségtörésekbe
sublative	szentségtörésre	szentségtörésekre
allative	szentségtöréshez	szentségtörésekhez
elative	szentségtörésből	szentségtörésekből
delative	szentségtörésről	szentségtörésekről
ablative	szentségtöréstől	szentségtörésektől
non-attributive possessive – singular	szentségtörésé	szentségtöréseké
non-attributive possessive – plural	szentségtöréséi	szentségtörésekéi