Jump to content

szemetelés

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szemetel (to litter) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsɛmɛtɛleːʃ]
  • Hyphenation: sze‧me‧te‧lés

Noun

[edit]

szemetelés (plural szemetelések)

  1. littering (the act of dropping or throwing trash without properly disposing of it)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szemetelés szemetelések
accusative szemetelést szemeteléseket
dative szemetelésnek szemeteléseknek
instrumental szemeteléssel szemetelésekkel
causal-final szemetelésért szemetelésekért
translative szemeteléssé szemetelésekké
terminative szemetelésig szemetelésekig
essive-formal szemetelésként szemetelésekként
essive-modal
inessive szemetelésben szemetelésekben
superessive szemetelésen szemeteléseken
adessive szemetelésnél szemeteléseknél
illative szemetelésbe szemetelésekbe
sublative szemetelésre szemetelésekre
allative szemeteléshez szemetelésekhez
elative szemetelésből szemetelésekből
delative szemetelésről szemetelésekről
ablative szemeteléstől szemetelésektől
non-attributive
possessive - singular
szemetelésé szemeteléseké
non-attributive
possessive - plural
szemeteléséi szemetelésekéi
Possessive forms of szemetelés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szemetelésem szemeteléseim
2nd person sing. szemetelésed szemeteléseid
3rd person sing. szemetelése szemetelései
1st person plural szemetelésünk szemeteléseink
2nd person plural szemetelésetek szemeteléseitek
3rd person plural szemetelésük szemeteléseik