szatócs

Hungarian

Etymology

Borrowed from a Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries). Compare Turkish satıcı (“seller”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒtoːt͡ʃ]
• Hyphenation: sza‧tócs
• Rhymes: -oːt͡ʃ

Noun

szatócs (plural szatócsok)

1. (archaic) grocer (owner of a grocery store)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szatócs	szatócsok
accusative	szatócsot	szatócsokat
dative	szatócsnak	szatócsoknak
instrumental	szatóccsal	szatócsokkal
causal-final	szatócsért	szatócsokért
translative	szatóccsá	szatócsokká
terminative	szatócsig	szatócsokig
essive-formal	szatócsként	szatócsokként
essive-modal	—	—
inessive	szatócsban	szatócsokban
superessive	szatócson	szatócsokon
adessive	szatócsnál	szatócsoknál
illative	szatócsba	szatócsokba
sublative	szatócsra	szatócsokra
allative	szatócshoz	szatócsokhoz
elative	szatócsból	szatócsokból
delative	szatócsról	szatócsokról
ablative	szatócstól	szatócsoktól
non-attributive possessive - singular	szatócsé	szatócsoké
non-attributive possessive - plural	szatócséi	szatócsokéi

Possessive forms of szatócs
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szatócsom	szatócsaim
2nd person sing.	szatócsod	szatócsaid
3rd person sing.	szatócsa	szatócsai
1st person plural	szatócsunk	szatócsaink
2nd person plural	szatócsotok	szatócsaitok
3rd person plural	szatócsuk	szatócsaik

Further reading

• szatócs in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN