Jump to content

szakirány

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szak +‎ irány

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsɒkiraːɲ]
  • Hyphenation: szak‧i‧rány

Noun

[edit]

szakirány (plural szakirányok)

  1. major, specialization, specialty (a given area of study at a college or university)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szakirány szakirányok
accusative szakirányt szakirányokat
dative szakiránynak szakirányoknak
instrumental szakiránnyal szakirányokkal
causal-final szakirányért szakirányokért
translative szakiránnyá szakirányokká
terminative szakirányig szakirányokig
essive-formal szakirányként szakirányokként
essive-modal
inessive szakirányban szakirányokban
superessive szakirányon szakirányokon
adessive szakiránynál szakirányoknál
illative szakirányba szakirányokba
sublative szakirányra szakirányokra
allative szakirányhoz szakirányokhoz
elative szakirányból szakirányokból
delative szakirányról szakirányokról
ablative szakiránytól szakirányoktól
non-attributive
possessive - singular
szakirányé szakirányoké
non-attributive
possessive - plural
szakirányéi szakirányokéi
Possessive forms of szakirány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szakirányom szakirányaim
2nd person sing. szakirányod szakirányaid
3rd person sing. szakiránya szakirányai
1st person plural szakirányunk szakirányaink
2nd person plural szakirányotok szakirányaitok
3rd person plural szakirányuk szakirányaik

Derived terms

[edit]