szókincs

Hungarian

From szó (“word”) +‎ kincs (“treasure”). Calque of German Wortschatz. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.^[1]^[2]

szókincs (plural szókincsek)

vocabulary
- 1837, Ferenc Toldy, Mihaly Vörösmarty, “Figyelmezö az egyetemes literatura köreben (It is noteworthy in the circle of universal literature)”, in (Please provide the book title or journal name)‎^[1]:
  Az elsőben (Kunst der Prosa) bőven értekezik a' szerző a' német nyelv' lényegéről , a' változásokról , mellyeken keresztül ment , azon különbségekről , mellyek az ónémet magas költészeti szókincs , hol még minden szóegy idea volt, ' s a' mai nyelv között léteznek, melly utóbbi már az eredeti jelentésekről mit sem tud ' s egy holt jeltömeggé dermedett .
  In the first (Kunst der Prosa), the author talks extensively about the essence of the German language, the changes it went through, the differences between the High German poetic vocabulary, where every word was still an idea, and today's language exist, the latter of which no longer knows anything about the original meanings and has frozen into a mass of dead signs.

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szókincs	szókincsek
accusative	szókincset	szókincseket
dative	szókincsnek	szókincseknek
instrumental	szókinccsel	szókincsekkel
causal-final	szókincsért	szókincsekért
translative	szókinccsé	szókincsekké
terminative	szókincsig	szókincsekig
essive-formal	szókincsként	szókincsekként
essive-modal	—	—
inessive	szókincsben	szókincsekben
superessive	szókincsen	szókincseken
adessive	szókincsnél	szókincseknél
illative	szókincsbe	szókincsekbe
sublative	szókincsre	szókincsekre
allative	szókincshez	szókincsekhez
elative	szókincsből	szókincsekből
delative	szókincsről	szókincsekről
ablative	szókincstől	szókincsektől
non-attributive possessive - singular	szókincsé	szókincseké
non-attributive possessive - plural	szókincséi	szókincsekéi

Possessive forms of szókincs
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szókincsem	szókincseim
2nd person sing.	szókincsed	szókincseid
3rd person sing.	szókincse	szókincsei
1st person plural	szókincsünk	szókincseink
2nd person plural	szókincsetek	szókincseitek
3rd person plural	szókincsük	szókincseik

^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
^ szókincs in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)