sarlatán

See also: sarlatan, šarlatan, șarlatan, şarlatan, and šarlatán

Hungarian

Via German Scharlatan (“charlatan; quack”), from French charlatan (“charlatan; quack”), from Italian ciarlatano (“charlatan; quack”),^[1]^[2] a blend of ciarlatore (“chatterer”) +‎ cerretano (“hawker, quack”, literally “native of Cerreto”).

sarlatán (plural sarlatánok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	sarlatán	sarlatánok
accusative	sarlatánt	sarlatánokat
dative	sarlatánnak	sarlatánoknak
instrumental	sarlatánnal	sarlatánokkal
causal-final	sarlatánért	sarlatánokért
translative	sarlatánná	sarlatánokká
terminative	sarlatánig	sarlatánokig
essive-formal	sarlatánként	sarlatánokként
essive-modal	—	—
inessive	sarlatánban	sarlatánokban
superessive	sarlatánon	sarlatánokon
adessive	sarlatánnál	sarlatánoknál
illative	sarlatánba	sarlatánokba
sublative	sarlatánra	sarlatánokra
allative	sarlatánhoz	sarlatánokhoz
elative	sarlatánból	sarlatánokból
delative	sarlatánról	sarlatánokról
ablative	sarlatántól	sarlatánoktól
non-attributive possessive - singular	sarlatáné	sarlatánoké
non-attributive possessive - plural	sarlatánéi	sarlatánokéi

Possessive forms of sarlatán
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	sarlatánom	sarlatánjaim
2nd person sing.	sarlatánod	sarlatánjaid
3rd person sing.	sarlatánja	sarlatánjai
1st person plural	sarlatánunk	sarlatánjaink
2nd person plural	sarlatánotok	sarlatánjaitok
3rd person plural	sarlatánjuk	sarlatánjaik

^ sarlatán in Károly Gerstner, editor, Új magyar etimológiai szótár [New Etymological Dictionary of Hungarian] (ÚESz.), Online edition (beta version), Budapest: MTA Research Institute for Linguistics / Hungarian Research Centre for Linguistics, 2011–2024.
^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN