Jump to content

sarj

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Back-formation from sarjú.[1]

Pronunciation

[edit]

Noun

[edit]

sarj (plural sarjak)

  1. (literary) shoot, sprout
    Synonyms: hajtás, sarjadék
  2. (literary) offspring, descendant
    Synonyms: utód, leszármazott, ivadék, sarjadék

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative sarj sarjak
accusative sarjat sarjakat
dative sarjnak sarjaknak
instrumental sarjjal sarjakkal
causal-final sarjért sarjakért
translative sarjjá sarjakká
terminative sarjig sarjakig
essive-formal sarjként sarjakként
essive-modal
inessive sarjban sarjakban
superessive sarjon sarjakon
adessive sarjnál sarjaknál
illative sarjba sarjakba
sublative sarjra sarjakra
allative sarjhoz sarjakhoz
elative sarjból sarjakból
delative sarjról sarjakról
ablative sarjtól sarjaktól
non-attributive
possessive - singular
sarjé sarjaké
non-attributive
possessive - plural
sarjéi sarjakéi
Possessive forms of sarj
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. sarjam sarjaim
2nd person sing. sarjad sarjaid
3rd person sing. sarja sarjai
1st person plural sarjunk sarjaink
2nd person plural sarjatok sarjaitok
3rd person plural sarjuk sarjaik

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ sarj in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • sarj in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN