sáfár

See also: safar and Safar

Hungarian

Etymology

From Bavarian Schaffer (“manager, bailiff”), from schaffen (“to create”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈʃaːfaːr]
• Rhymes: -aːr
• Hyphenation: sá‧fár

Noun

sáfár (plural sáfárok)

1. (literary) manager, intendant, steward

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	sáfár	sáfárok
accusative	sáfárt	sáfárokat
dative	sáfárnak	sáfároknak
instrumental	sáfárral	sáfárokkal
causal-final	sáfárért	sáfárokért
translative	sáfárrá	sáfárokká
terminative	sáfárig	sáfárokig
essive-formal	sáfárként	sáfárokként
essive-modal	—	—
inessive	sáfárban	sáfárokban
superessive	sáfáron	sáfárokon
adessive	sáfárnál	sáfároknál
illative	sáfárba	sáfárokba
sublative	sáfárra	sáfárokra
allative	sáfárhoz	sáfárokhoz
elative	sáfárból	sáfárokból
delative	sáfárról	sáfárokról
ablative	sáfártól	sáfároktól
non-attributive possessive - singular	sáfáré	sáfároké
non-attributive possessive - plural	sáfáréi	sáfárokéi

Possessive forms of sáfár
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	sáfárom	sáfárjaim
2nd person sing.	sáfárod	sáfárjaid
3rd person sing.	sáfárja	sáfárjai
1st person plural	sáfárunk	sáfárjaink
2nd person plural	sáfárotok	sáfárjaitok
3rd person plural	sáfárjuk	sáfárjaik

Derived terms

• sáfárkodik

Further reading

• sáfár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN