ruha

See also: Ruha

Asi

Etymology

From Proto-Malayo-Polynesian *duha, from Proto-Austronesian *duSa.

Numeral

ruhá

1. two

Hungarian

(2) száradó ruhák

(4) nyári ruha

(5) konyharuha

Etymology

From a Slavic language. Compare Serbo-Croatian ruho.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈruɦɒ]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: ru‧ha
• Rhymes: -hɒ

Noun

ruha (plural ruhák)

1. clothes (articles made of fabrics, wool or leather, used to cover the human body)
   • 2007, Nurit Stosiek et al., chapter 1, in Edit Berényi Vissi, transl., Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak‎^[1]:

     A drága márkás holmikat árusító üzletben nagyon olcsón lehet ruhát venni.

     You can buy clothes at a very cheap price in the shop that sells expensive branded things.

2. garment, piece of clothing (a single item of clothing, such as a shirt or a sock)
   • 1892, Mór Jókai, chapter XXVII, in Rákóczy fia:

     A nőalak kimosott fehér ruhákat tereget ki a szentjánoskenyér-bokrokra, száradni.

     The woman figure is hanging washed white garments to dry on the carob bushes.

3. outfit (a set of clothing worn at the same time)
   • 1939, János Tornyai, chapter II, in Gyere, kicsim!... Gyere!:

     Most felöltözünk a szép ruhába... és elmegyünk autózni, kislányom.

     Now we're going to dress you up in a pretty outfit... and go for a ride, my little girl.

4. dress (an item of clothing worn by a woman which combines a top and a skirt)
   • 1911, Gyula Szini, “Szív és ész”, in Egy sápadt asszony‎^[2]:

     Zerlina állt ott, menyasszonyi ruhában, fátyollal, mirtuszkoszorúval.

     Zerlina was standing there in a wedding dress complete with a veil and a myrtle wreath.

5. cloth, towel (woven fabric used for drying dishes, cleaning, making a compress, etc.)
   • 1892, Ágnes Zilahy, “Befőttek”, in Valódi magyar szakácskönyv:

     Borítsuk be az üvegeket vizes ruhával s tegyük jó erős tűzhöz főni.

     Cover the jars with a wet cloth and put over high heat to cook.

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	ruha	ruhák
accusative	ruhát	ruhákat
dative	ruhának	ruháknak
instrumental	ruhával	ruhákkal
causal-final	ruháért	ruhákért
translative	ruhává	ruhákká
terminative	ruháig	ruhákig
essive-formal	ruhaként	ruhákként
essive-modal	—	—
inessive	ruhában	ruhákban
superessive	ruhán	ruhákon
adessive	ruhánál	ruháknál
illative	ruhába	ruhákba
sublative	ruhára	ruhákra
allative	ruhához	ruhákhoz
elative	ruhából	ruhákból
delative	ruháról	ruhákról
ablative	ruhától	ruháktól
non-attributive possessive - singular	ruháé	ruháké
non-attributive possessive - plural	ruháéi	ruhákéi

Possessive forms of ruha
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ruhám	ruháim
2nd person sing.	ruhád	ruháid
3rd person sing.	ruhája	ruhái
1st person plural	ruhánk	ruháink
2nd person plural	ruhátok	ruháitok
3rd person plural	ruhájuk	ruháik

Derived terms

• ruhás
• ruhástul
• ruhátlan
• ruház
• ruházat

 

Compound words

• álruha
• egyenruha
• fürdőruha
• hálóruha
• konyharuha
• munkaruha
• ruhaféle
• ruhaszárítógép
• ruhatár
• ruhaujj
• tréningruha
• űrruha

 

Expressions

• esküvői ruha
• menyasszonyi ruha
• nem a ruha teszi az embert

 

See also

• öltözik (“to dress [oneself]”)

Further reading

• ruha in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Rwanda-Rundi

Verb

-ruha (infinitive kuruha, perfective (Rwanda) -rushye or (Rundi) -rushe)

1. tire, be tired

Derived terms

• -rushya (Rwanda) / -rusha (Rundi)

Serbo-Croatian

Noun

ruha (Cyrillic spelling руха)

1. inflection of ruho:
   1. genitive singular
   2. nominative/genitive/accusative/vocative plural

Taivoan

Numeral

ruha

1. two

Turkish

Noun

ruha

1. dative singular of ruh