reszort

Hungarian

Etymology

From German Ressort, from French ressort.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrɛsort]
• Hyphenation: re‧szort
• Rhymes: -ort

Noun

reszort (plural reszortok)

1. (formal) sphere, ambit, scope, reach, purview, jurisdiction (the area of control and influence of something)

   Synonyms: ügykör, munkakör, feladatkör, hatáskör

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	reszort	reszortok
accusative	reszortot	reszortokat
dative	reszortnak	reszortoknak
instrumental	reszorttal	reszortokkal
causal-final	reszortért	reszortokért
translative	reszorttá	reszortokká
terminative	reszortig	reszortokig
essive-formal	reszortként	reszortokként
essive-modal	—	—
inessive	reszortban	reszortokban
superessive	reszorton	reszortokon
adessive	reszortnál	reszortoknál
illative	reszortba	reszortokba
sublative	reszortra	reszortokra
allative	reszorthoz	reszortokhoz
elative	reszortból	reszortokból
delative	reszortról	reszortokról
ablative	reszorttól	reszortoktól
non-attributive possessive – singular	reszorté	reszortoké
non-attributive possessive – plural	reszortéi	reszortokéi

Possessive forms of reszort

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	reszortom	reszortjaim
2nd person sing.	reszortod	reszortjaid
3rd person sing.	reszortja	reszortjai
1st person plural	reszortunk	reszortjaink
2nd person plural	reszortotok	reszortjaitok
3rd person plural	reszortjuk	reszortjaik

Further reading

• reszort in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN