munkakör

Hungarian

Etymology

munka +‎ kör

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmuŋkɒkør]
• Hyphenation: mun‧ka‧kör

Noun

munkakör (plural munkakörök)

1. occupation, job, scope of one's duties, field of work

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)

	singular	plural
nominative	munkakör	munkakörök
accusative	munkakört	munkaköröket
dative	munkakörnek	munkaköröknek
instrumental	munkakörrel	munkakörökkel
causal-final	munkakörért	munkakörökért
translative	munkakörré	munkakörökké
terminative	munkakörig	munkakörökig
essive-formal	munkakörként	munkakörökként
essive-modal	—	—
inessive	munkakörben	munkakörökben
superessive	munkakörön	munkakörökön
adessive	munkakörnél	munkaköröknél
illative	munkakörbe	munkakörökbe
sublative	munkakörre	munkakörökre
allative	munkakörhöz	munkakörökhöz
elative	munkakörből	munkakörökből
delative	munkakörről	munkakörökről
ablative	munkakörtől	munkaköröktől
non-attributive possessive – singular	munkaköré	munkaköröké
non-attributive possessive – plural	munkaköréi	munkakörökéi

Possessive forms of munkakör

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	munkaköröm	munkaköreim
2nd person sing.	munkaköröd	munkaköreid
3rd person sing.	munkaköre	munkakörei
1st person plural	munkakörünk	munkaköreink
2nd person plural	munkakörötök	munkaköreitek
3rd person plural	munkakörük	munkaköreik

Derived terms

• munkaköri
• munkakörű

Further reading

• munkakör in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN