rendetlenség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

rendetlen +‎ -ség

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈrɛndɛtlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: ren‧det‧len‧ség

Noun

[edit]

rendetlenség (plural rendetlenségek)

  1. mess, disorder, untidiness
    Synonyms: fejetlenség, felfordulás, összevisszaság, zűrzavar

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative rendetlenség rendetlenségek
accusative rendetlenséget rendetlenségeket
dative rendetlenségnek rendetlenségeknek
instrumental rendetlenséggel rendetlenségekkel
causal-final rendetlenségért rendetlenségekért
translative rendetlenséggé rendetlenségekké
terminative rendetlenségig rendetlenségekig
essive-formal rendetlenségként rendetlenségekként
essive-modal
inessive rendetlenségben rendetlenségekben
superessive rendetlenségen rendetlenségeken
adessive rendetlenségnél rendetlenségeknél
illative rendetlenségbe rendetlenségekbe
sublative rendetlenségre rendetlenségekre
allative rendetlenséghez rendetlenségekhez
elative rendetlenségből rendetlenségekből
delative rendetlenségről rendetlenségekről
ablative rendetlenségtől rendetlenségektől
non-attributive
possessive - singular
rendetlenségé rendetlenségeké
non-attributive
possessive - plural
rendetlenségéi rendetlenségekéi
Possessive forms of rendetlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rendetlenségem rendetlenségeim
2nd person sing. rendetlenséged rendetlenségeid
3rd person sing. rendetlensége rendetlenségei
1st person plural rendetlenségünk rendetlenségeink
2nd person plural rendetlenségetek rendetlenségeitek
3rd person plural rendetlenségük rendetlenségeik

Further reading

[edit]