rendeltetés

Hungarian

rendel (“to destine, intend, order, assign”) +‎ -tet(ik) (passive-forming suffix) + -és (noun-forming suffix)

rendeltetés (usually uncountable, plural rendeltetések)

Inflection (stem in *-e-*, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	rendeltetés	rendeltetések
accusative	rendeltetést	rendeltetéseket
dative	rendeltetésnek	rendeltetéseknek
instrumental	rendeltetéssel	rendeltetésekkel
causal-final	rendeltetésért	rendeltetésekért
translative	rendeltetéssé	rendeltetésekké
terminative	rendeltetésig	rendeltetésekig
essive-formal	rendeltetésként	rendeltetésekként
essive-modal	rendeltetésül	—
inessive	rendeltetésben	rendeltetésekben
superessive	rendeltetésen	rendeltetéseken
adessive	rendeltetésnél	rendeltetéseknél
illative	rendeltetésbe	rendeltetésekbe
sublative	rendeltetésre	rendeltetésekre
allative	rendeltetéshez	rendeltetésekhez
elative	rendeltetésből	rendeltetésekből
delative	rendeltetésről	rendeltetésekről
ablative	rendeltetéstől	rendeltetésektől
non-attributive possessive – singular	rendeltetésé	rendeltetéseké
non-attributive possessive – plural	rendeltetéséi	rendeltetésekéi