reformáció

See also: reformació

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin reformatio. With -áció ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrɛformaːt͡sijoː]
• Hyphenation: re‧for‧má‧ció
• Rhymes: -joː

Noun

reformáció (usually uncountable, plural reformációk)

1. (religion, historical) Reformation (the religious movement initiated by Martin Luther in the 16th century to reform the Roman Catholic Church)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)

	singular	plural
nominative	reformáció	reformációk
accusative	reformációt	reformációkat
dative	reformációnak	reformációknak
instrumental	reformációval	reformációkkal
causal-final	reformációért	reformációkért
translative	reformációvá	reformációkká
terminative	reformációig	reformációkig
essive-formal	reformációként	reformációkként
essive-modal	—	—
inessive	reformációban	reformációkban
superessive	reformáción	reformációkon
adessive	reformációnál	reformációknál
illative	reformációba	reformációkba
sublative	reformációra	reformációkra
allative	reformációhoz	reformációkhoz
elative	reformációból	reformációkból
delative	reformációról	reformációkról
ablative	reformációtól	reformációktól
non-attributive possessive – singular	reformációé	reformációké
non-attributive possessive – plural	reformációéi	reformációkéi

Possessive forms of reformáció

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	reformációm	reformációim
2nd person sing.	reformációd	reformációid
3rd person sing.	reformációja	reformációi
1st person plural	reformációnk	reformációink
2nd person plural	reformációtok	reformációitok
3rd person plural	reformációjuk	reformációik

Derived terms

• reformációs

Compound words

• ellenreformáció

Further reading

• reformáció in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN