rémálom

Hungarian

Etymology

rém (“spook”) +‎ álom (“dream”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈreːmaːlom]
• Hyphenation: rém‧álom

Noun

rémálom (plural rémálmok)

1. nightmare (a very bad or frightening dream)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	rémálom	rémálmok
accusative	rémálmot	rémálmokat
dative	rémálomnak	rémálmoknak
instrumental	rémálommal	rémálmokkal
causal-final	rémálomért	rémálmokért
translative	rémálommá	rémálmokká
terminative	rémálomig	rémálmokig
essive-formal	rémálomként	rémálmokként
essive-modal	—	—
inessive	rémálomban	rémálmokban
superessive	rémálmon	rémálmokon
adessive	rémálomnál	rémálmoknál
illative	rémálomba	rémálmokba
sublative	rémálomra	rémálmokra
allative	rémálomhoz	rémálmokhoz
elative	rémálomból	rémálmokból
delative	rémálomról	rémálmokról
ablative	rémálomtól	rémálmoktól
non-attributive possessive – singular	rémálomé	rémálmoké
non-attributive possessive – plural	rémáloméi	rémálmokéi

Possessive forms of rémálom

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	rémálmom	rémálmaim
2nd person sing.	rémálmod	rémálmaid
3rd person sing.	rémálma	rémálmai
1st person plural	rémálmunk	rémálmaink
2nd person plural	rémálmotok	rémálmaitok
3rd person plural	rémálmuk	rémálmaik