provokáció
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Borrowed from Latin provocatio.[1] With -áció ending.
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]provokáció (plural provokációk)
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | provokáció | provokációk |
| accusative | provokációt | provokációkat |
| dative | provokációnak | provokációknak |
| instrumental | provokációval | provokációkkal |
| causal-final | provokációért | provokációkért |
| translative | provokációvá | provokációkká |
| terminative | provokációig | provokációkig |
| essive-formal | provokációként | provokációkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | provokációban | provokációkban |
| superessive | provokáción | provokációkon |
| adessive | provokációnál | provokációknál |
| illative | provokációba | provokációkba |
| sublative | provokációra | provokációkra |
| allative | provokációhoz | provokációkhoz |
| elative | provokációból | provokációkból |
| delative | provokációról | provokációkról |
| ablative | provokációtól | provokációktól |
| non-attributive possessive – singular |
provokációé | provokációké |
| non-attributive possessive – plural |
provokációéi | provokációkéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | provokációm | provokációim |
| 2nd person sing. | provokációd | provokációid |
| 3rd person sing. | provokációja | provokációi |
| 1st person plural | provokációnk | provokációink |
| 2nd person plural | provokációtok | provokációitok |
| 3rd person plural | provokációjuk | provokációik |
Derived terms
[edit]References
[edit]- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading
[edit]- provokáció in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN