portéka

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From Early New High German parteke (a piece, portion, slice of bread, alms), from Medieval Latin partheca (slice of bread), from Ancient Greek παραθήκη (parathḗkē, deposit).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈporteːkɒ]
  • Hyphenation: por‧té‧ka
  • Rhymes: -kɒ

Noun

[edit]

portéka (plural portékák)

  1. (folksy, dated) merchandise, goods, wares

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative portéka portékák
accusative portékát portékákat
dative portékának portékáknak
instrumental portékával portékákkal
causal-final portékáért portékákért
translative portékává portékákká
terminative portékáig portékákig
essive-formal portékaként portékákként
essive-modal
inessive portékában portékákban
superessive portékán portékákon
adessive portékánál portékáknál
illative portékába portékákba
sublative portékára portékákra
allative portékához portékákhoz
elative portékából portékákból
delative portékáról portékákról
ablative portékától portékáktól
non-attributive
possessive - singular
portékáé portékáké
non-attributive
possessive - plural
portékáéi portékákéi
Possessive forms of portéka
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. portékám portékáim
2nd person sing. portékád portékáid
3rd person sing. portékája portékái
1st person plural portékánk portékáink
2nd person plural portékátok portékáitok
3rd person plural portékájuk portékáik

Further reading

[edit]
  • portéka in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN