plágium

See also: plagium

Hungarian

Etymology

From Latin plagium, from Latin plagio.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈplaːɡijum]
• Hyphenation: plá‧gi‧um
• Rhymes: -um

Noun

plágium (countable and uncountable, plural plágiumok)

1. plagiarism (in general or an instance of it)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	plágium	plágiumok
accusative	plágiumot	plágiumokat
dative	plágiumnak	plágiumoknak
instrumental	plágiummal	plágiumokkal
causal-final	plágiumért	plágiumokért
translative	plágiummá	plágiumokká
terminative	plágiumig	plágiumokig
essive-formal	plágiumként	plágiumokként
essive-modal	—	—
inessive	plágiumban	plágiumokban
superessive	plágiumon	plágiumokon
adessive	plágiumnál	plágiumoknál
illative	plágiumba	plágiumokba
sublative	plágiumra	plágiumokra
allative	plágiumhoz	plágiumokhoz
elative	plágiumból	plágiumokból
delative	plágiumról	plágiumokról
ablative	plágiumtól	plágiumoktól
non-attributive possessive - singular	plágiumé	plágiumoké
non-attributive possessive - plural	plágiuméi	plágiumokéi

Possessive forms of plágium
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	plágiumom	plágiumaim
2nd person sing.	plágiumod	plágiumaid
3rd person sing.	plágiuma	plágiumai
1st person plural	plágiumunk	plágiumaink
2nd person plural	plágiumotok	plágiumaitok
3rd person plural	plágiumuk	plágiumaik

Further reading

• plágium in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN