permutáció

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Borrowed from Latin permutatio.[1] With -áció ending.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈpɛrmutaːt͡sijoː]
  • Hyphenation: per‧mu‧tá‧ció
  • Rhymes: -joː

Noun

[edit]

permutáció (plural permutációk)

  1. (combinatorics) permutation

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative permutáció permutációk
accusative permutációt permutációkat
dative permutációnak permutációknak
instrumental permutációval permutációkkal
causal-final permutációért permutációkért
translative permutációvá permutációkká
terminative permutációig permutációkig
essive-formal permutációként permutációkként
essive-modal
inessive permutációban permutációkban
superessive permutáción permutációkon
adessive permutációnál permutációknál
illative permutációba permutációkba
sublative permutációra permutációkra
allative permutációhoz permutációkhoz
elative permutációból permutációkból
delative permutációról permutációkról
ablative permutációtól permutációktól
non-attributive
possessive - singular
permutációé permutációké
non-attributive
possessive - plural
permutációéi permutációkéi
Possessive forms of permutáció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. permutációm permutációim
2nd person sing. permutációd permutációid
3rd person sing. permutációja permutációi
1st person plural permutációnk permutációink
2nd person plural permutációtok permutációitok
3rd person plural permutációjuk permutációik

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]